Első történetem éppen ma ment végbe osztályfőnöki óra előtt/alatt.
A barátnőimmel szokás szerint nagyon nevettünk valamin. Amikor az
egyik fiú (az egyik legjobb barátom) két pöttyös labdával a kezében
futkosni kezdett az osztályteremben. Ezen mi már meg sem lepődtünk,
hiszen ez nálunk hétköznapi jelenségnek számít. Mosolyogva figyeltem
ahogyan őrült módjára rohangált össze-vissza. Mivel mi úgy döntöttünk
rendet teremtünk kergetni kezdtem a "Labdás gyereket". Visongva
kergetőztünk a teremben figyelmen kívül hagyva, hogy legalább öt perce becsengettek. Ekkor sietett a segítségemre a legjobb barátnő. Elkoboztuk az egyik labdát a röhögő fiútól. A terembe most érkezett
meg a negyedik fiú.
- Amerikai foci - üvöltötte miközben kikapta a kezemből a labdát és a tábla felé futott vele. És ebben a pillanatban elszabadult a pokol. Az osztályunkba pedig csupa kis angyal jár, ezért mindenki belement a játékba. Fiúk a lányok ellen. Tipikus fel állás és természetesen előnytelen a lányok számára, de mi mégis mindig ebben a felállásban játszunk. Mi kezdtünk és egész jól ment a játék viszont a labdát a kijelölt pálya feléig is alig sikerült eljuttatnunk. Ettől függetlenül az egész bagázs szakadt a röhögéstől. Nálam volt a labda amikor
elkezdtem futni vele a fiúk kapuja felé (a tábla felé). Futottam és egyszer csak azt vettem észre, hogy nincs a lábam alatt a talaj. Sikítozni kezdtem, amikor tudatosult bennem, hogy az egyik osztálytársam emelt fel. Természetesen csak a labdát szerették volna megszerezni :). Még játszottunk egy keveset, de sajnos jött az ofő és véget vetett a bulinak.
A nap aranyköpései:
"Nem tudom máshogy mondani... Utállak"
" das Willamos"
